Magyarországon a „pálinka” szó és maga a fogalom az 1700-as évek óta jól ismert széles rétegekben. Az évszázadok alatt azonban köszönhetően a technológiai, mezőgazdasági háttérnek a pálinka előállításához felhasznált alapanyagok és a készítési technológia is sokat változott. Ezek együtt hozták magukkal, hogy az elkészült nemes ital fogyasztása is több törődést kapjon, így gazdagodott a pálinkaivás kultúrája, amiben minden alkalomhoz, fogyasztóhoz megtaláljuk a megfelelő formát.
A pálinka fogyasztására számos érdekes filozófia is létezik, de a szakszerű fogyasztással azért érdemes részletesebben foglalkozni, mert maga az élmény, amit egy szépen megkomponált ital körültekintő kortyolásával átélhetünk, képes megváltoztatni a pálinkával kapcsolatos véleményünket egy életre. Ezen túl képessé tesz bennünket a kellemetlen (hibás), szép és kiváló pálinkák, valamint az egyes gyümölcsjellemzők megkülönböztetésére és a saját ízpreferenciáink kialakítására is. Számos esetben tapasztaltam meg, hogy bemutatóim során hogyan változik meg pozitív irányba valaki véleménye a pálinkáról, pusztán egy megfelelő módú és ütemű, szakszerű kóstolást követően.
MIRE IS FIGYELJÜNK NÉHÁNY PONTBAN:
HŐMÉRSÉKLET
Hosszú kísérletek sora bizonyította, hogy 20°C körül a legideálisabb a pálinkában megtalálható akár 1200 különböző aromakomponens érvényesülése, vagyis a legteljesebb illat és ízélmény elérése. A pálinkát ezért nem szabad hűtőszekrényben tartani. Az átlagos 5-10°C fokos hűtőhőmérséklet tompítja a legtöbb kellemes aromakomponenst, így az élmény nem lesz teljes. Mondjuk a hideg kedvező lehet a rosszul elválasztott utópárlati, kellemetlenebb komponenseket tartalmazó pálinkának, mert a hideg elnyomhatja azokat, becsapva a fogyasztót.
Ha nincs egy kellemes hőfokú kamránk, vagy pincénk, akkor rövid időre tehetjük hűtőszekrénybe a pálinkát, amíg a kedvező hőfokra hűl, de egyszerűbb, ha a poharat tartjuk a hűtőszekrényben. Az abba kitöltött – meleg – pálinka megkap minden lehetőséget szépségének feltárására. Ha a pálinka hideg –mert a jó tanácsokkal ellentétben mégis a hűtőben volt – és türelmetlenek vagyunk, nincs időnk megvárni, míg átveszi a szoba-hőmérsékletet, meleg vízzel öblítsük át a poharat – majd töröljük szárazra – és abból igyunk.
POHÁR FORMÁJA
Más alkoholos italokhoz hasonlóan itt is az a cél, hogy a pálinka illatai a lehető legnagyobb teljességben jussanak az orrunkba. Az ideális pohár talpas, a kelyhe felfelé szűkülő, vagy a tényleges tulipánformát idéző, a szájánál kicsit kifelé hajló. Az öblössége biztosítja a levegővel való optimális keveredést és garantálja, hogy az illatmolekulák teljes mennyiségben az orrunk irányába terelődnek fogyasztás közben. A pohárnak minden esetben a szárát vagy a talpát fogjuk meg. Ezzel két dolgot teszünk: nem tapogatjuk össze a pohár kelyhét, így élvezhetjük a kristálytiszta pálinka vizuális szépségét, másrészt a kezünkkel nem melegítjük a kellő hőfok fölé az italt. A poharat sohasem szabad teletölteni annak érdekében, hogy az öblös felületen az aromamolekulák kipárolgása megindulhasson. Az egyszerre kitöltött mennyiség akkor jó, ha – pohármérettől függően – 1,5 és 3 cl között mozog.
FOGYASZTÁS
Csak azt a pálinkát kóstoljuk meg, amelyiknek már az illata is tetszik! Ez azt jelenti, hogy higgyünk az orrunknak. Ha kellemetlen illatot érzünk, mert más az illatpreferenciánk vagy, mert esetleg hibás elválasztású pálinkával van dolgunk, akkor azt nem feltétlenül kell megkóstolni. Aki nem versenybíráló, annak nem kell félretennie a személyes véleményét, nemet mondhat az ilyen pálinkára. Ha az illat tetszik, akkor viszont, levegőztetve és kortyolgatva, lassan fogyasszuk. A legtöbb pálinka kitöltés után azonnal fogyasztható. Vannak azonban érlelt és ágyas tételek, amelyeknek, hasonlóan egy testes vörösborhoz, több idő szükséges, hogy kinyíljanak. Ezeket érdemes 2-3 percig, békésen állva hagyni a pohárban fogyasztás előtt. Óriási különbségeket tapasztalhatunk meg élményben, ha kellően türelmesek vagyunk!
Ellentétben a borral a pálinkát nem „kergetjük” a pohárban. Kicsit „meglötyögtetni” szabad, de ha hevesen megpörgetjük, akkor az alkohol kerül felülre és az fogja megszúrni az orrunkat, azt érjük el, hogy a tényleges alkoholfoknál magasabbnak érezzük a pálinkát. Csak annyira szabad mozgatni, hogy még jobban szétterüljön a pohár belső felületén, ezzel is növelve a párolgási felületet. Ezután végre kóstolhatunk. Először csak kis kortyot veszünk egyszerre a szájba és engedjük a pálinkát körbefutni, ami ott tovább párolog. Az illatok így az orrgaraton keresztül visszajutnak az orrba és kiegészülnek, a nyeléskor a garatba került aromakomponensek sokaságával is. Ennél jobban már nem tudjuk fokozni az élményt.
Egy trükk az élmény fokozására – szárazpróba: Ha a pohár kiürült, fogjuk körbe tenyerünkkel a kelyhet – ekkor már szabad – kicsit melegítve azt, aminek köszönhetően a pohár belső faláról az ott maradt illatmolekulák még több érdekességet mutathatnak, melyek tovább erősítik az élményt és még részletesebb memorizálására adnak lehetőséget.
ÖSSZEFOGLALVA A PÁLINKÁT, 20-22°C-ON, ÖBLÖS –TULIPÁN FORMÁJÚ -, TALPAS POHÁRBÓL, KORTYOLGATVA FOGYASSZUK.
MIKOR IGYUNK PÁLINKÁT?
Ha ténylegesen egy kulináris élményt keresünk, akkor ételekhez párosítva, általában evés után fogyasszuk a pálinkát a digestív hatása miatt.
A kulturált pálinkafogyasztás tökéletes része lehet bármelyik életeseményünknek. A minőségi pálinkát előállító főzőmesterek véleményem szerint művészek, akik megérdemlik, hogy alkotásaikat megtiszteljük az értő fogyasztással, a pálinkakiválóságok pedig megkövetelik tőlünk ezt.
Mindenkinek jó szórakozást és új élményeket!
Szöllősi Edit